2. Fejezet

Te jó ég! Még csak az első részét tettem ki és annál is 4 pipát kaptam és 1 kommentet! :O

KÖSZÖNÖM!

Ha tetszik komment + pipa! ;)

Elütöttek...az utolsó emlékem az volt, hogy odébb löktem a járdára a kiskutyát.

Most pedig itt fekszem egy kórházi ágyba. 

Arra ébredtem, hogy valaki azt mondogatja: Tay! Taylor! Ébresztő...

Kinyitottam a szemem és megláttam Anne-t. Lassan felültem és a fáradt, vékony hangommal meg akartam tőle kérdezni, hogy került ide, de ő látta rajtam, hogy beszélni is nehéz számomra, és azonnal megszólalt. 

- Taylor! Ne beszélj inkább! Nem jártam még messze mikor hallottam egy nagy koppanást. Mikor hátranéztem megláttam, hogy egy kocsi elhajt gyorsan az utcátokból. Gyorsan odaszaladtam és akkor láttalak meg, hogy a földön fekszel eszméletlenül. Azonnal hívtam a mentőket. -mondta, miközben az arcán egy könnycsepp gördült le  

Örültem nagyon, hogy ilyen jó barátnőm van. Azonnal odahajoltam hozzá és átöleltem. 

Ebben a pillanatban belépett a szobába David és anya.

- Taylor! Drágám! Jól vagy? - szólalt meg félénk hangom anyukám

- Igen... m...már jobban. - dadogtam

- Roli nem tudott eljönni mert most kellett mennie egy megbeszélésre, de otthon már ő is velünk lesz!

Én csak bólintottam egyet. Kicsit rosszul esett, hogy Roli nem jött el, de tudom, hogy milyen fontos neki a munka, ő tartja el főképp a családot. 

- Szia! - szólalt meg anya után David is

- Szia! :) - mosolyogtam rá

Leült mellém és elkezdte simogatni az arcom majd azt mondta: 

- Nyugi, a dokik azt mondták , hogy ma már haza is jöhetsz velünk, mert csak kisebb agyrázkódásod van és a kezed pedig már begipszelték. 

Ebben a perben néztem csak rá a kezemre... eddig észre se vettem, hogy eltört. Mondjuk nem hiába... mindenem fájt. A kezemet már észre se vettem. 

Ekkor bejött az orvosom is, akit ha minden igaz Dr. Edwards-nak hívtak. Jó hírrel jött. 1-2 óra múlva hazamehetek. 

Azonnal elkezdtek anyáék összepakolni minden ruhám és a sulis táskám is. Nekem addig a nővérek segítettek felöltözni. 

Fél óra múlva már készen is voltunk és rá negyed órára el is mehettünk. 

A haza vezető úton el is a aludtam hátul az ülésen. 

Körülbelül fél óra múlva haza is értünk. Ott volt már Roli is. Ő és David segítettek bemenni a nappaliba és lefeküdni az ágyra. 

Nem szeretem ha mindenki körülöttem forog. De most nem tudtam ellenkezni. Anyának 100x elmondtam, hogy NEM kell egyfolytában körülöttem lennie, csinálja nyugodtan a dolgot, vagy pihenjen. 

De minden 5. másodpercbe csak azt hallottam: Taylor! Van valamire szükséged?

És általában a válaszom csak annyi volt: Pihenésre! 

Pihenni se tudtam a sok lépkedéstől, figyelő tekintettől. Anne már a kórházból haza indult David pedig mikor hazamentünk és lepihentem a kanapéra akkor ment haza. 

Anyának este hatkor el kellett mennie dolgozni és apa is lement a boltba egy kis időre. 

Mikor már kicsit besötétedett hallottam, hogy valami kaparássza az ajtót. 

Muszáj voltam felkelni és megnézni mi az. Nagyon megdöbbentem hisz mikor kinyitottam a fehér ajtónkat ott láttam előtte egy ázott, néhol sebes kiskutyát. Azonnal beugrott, hogy ő volt az akit odébb löktem a járdára, de ez miatt nem sérülhetett meg! 

Azonnal behívtam a házba és a régi cicánk kiságyába belefektettem. Majd miután kicsit lenyugodott leguggoltam hozzá és az épen maradt kezemmel elkezdtem simogatni miközben a sebeit kémleltem. 

Majd én is lefeküdtem a kanapéra és elaludtam. 

Érdekes és rémisztő álmom volt. A kutyus volt benne és egy ember aki kiszállt a kocsiból és egy bottal elkezdte ütni. Szörnyű álom volt! De nagyon valóságos. 

Arra keltem fel hogy Roli szólítgat: Taylor! Honnan került ide ez a kutya??

Következő rész: x. 19. / x. 20.
Remélem tetszett! Komment + pipa.  :)

1. Fejezet

Sziasztok! Íme a legújabb blogom amit minden hétvégén ( néha hétköznap is) szerkeszteni és bővíteni fogok. 
A történet egy Taylor nevű lányról fog szólni, aki egy átlagos lány életét éli, azonban rengeteg meglepetés történik vele. 
A legjobb barátnője Anne White és a fiúja pedig David Jonas. 
Imád táncolni és énekelni. És egy ideig modellkedett is.
Az apukáját elvesztette. Rákba halt meg.7 évesen vesztette el. 
Nevelőapukája van, akit nagyon szeret.
A nevelőapukájának mikor összeházasodtak az anyukájával volt egy gyereke. Ő most már 12 éves és a neve Debby.
Szerintem mindent leírtam és bele is kezdek a történetbe. 
Ha tetszik komment + pipa! ;)

- Jó reggelt Taylor! -szólalt meg anyukám kicsit ideges hangon
Kinyitottam a szemem és rátekintettem az ébresztőmre... 07: 20!!! Fél 8-kor kezdődik a gimi!
Gyorsan felpattantam és odarohantam a szekrényemhez.
Egy nagy rántással odébb toltam a szekrényem húzható ajtaját majd kikerestem gyorsan egy vékonyabb pántos fölsőt és hozzá egy átlátszó néhol mintás fehér felsőt.
Berohantam a fürdőszobába... mármint berohantam volna ha a nevelőapám pont nem fürdik!
Nem várhattam meg mire kijön! Inkább bementem a szobámba felkaptam magamra a ruhám majd lerohantam a konyhába a fogkefémmel.
Már épen vettem fel a cipőm, és indultam volna a metróhoz, mikor hallottam, hogy anyukám szól:
- Taylor!! Itt a reggelid!
Visszarohantam és elvettem a kezéből majd miután egy puszit adtam neki és elköszöntem nevelőapámtól, akit egyébként Rolandnak hívnak, kirohantam az ajtón, majd mint egy őrült átugrottam a kerítésünkön - nem túl magas a kerítésünk nehogy azt higgyétek - és rohantam a metróhoz.
Már 5 perccel elmúlt fél... szerencsémre negyvenkor indul egy metró a sulim közelében lévő park felé.
Onnan már gyorsan át tudok szaladni és beérni az órámra kicsi késéssel.
Felszálltam a metróra majd versenyeztem egy öreg nénivel, hogy le tudjak ülni és ne kelljen elmennem a metró túl oldalára,hogy ne kelljen végigállnom egy negyed órás utat.
Hát nem voltam túl jó bőrbe, mert legyőzött és nekem muszáj volt végigállnom a 25 perces utat, mert még késtünk is.
Mikor kinyílt a metró ajtaja rohantam végig az egész parkon fel-le a lépcsőkön és át az úton.
Negyed 9-re beértem a suliba. Persze pont a lehető legrosszabb tanárnál késtem.
Úgy leüvöltötte a fejem, hogy hogy merek késni, hogy ha leütöttek volna egy serpenyővel még az is kellemesebb lett volna!
Majd az óra utolsó 10 percére leültem a padba.
Mikor kicsengettek odajött hozzám a barátnőm Anne és megkérdezte miért késtem. Elmeséltem neki az elejétől a végéig. Az öreg nénis résznél nagyon elkezdett röhögni.
Majd hirtelen mikor kicsit abbahagyta a röhögést megszólalt a csengő és újra nevetve megszólalt:
-Semmi baj Taylor! Tesi lesz, most majd felpörögsz és hazafelé nem fog egy öreg néni legyőzni a metrón!
Erre csak egy kisebb grimasszal válaszoltam. Hisz, nem csoda hogy nevet... én is nevetnék, ha ilyen szerencsétlen lenne.
Majd a tesi óra után leültünk a kinti ebédlő részhez az iskola teraszára a faasztalhoz.
Mivel nem volt máshol hely így a húgomékkal egy asztalhoz ültünk. Mire másra lenne jó egy tesó, ha nem arra, hogy foglaljon neked asztalt?
Ebéd közben jött a hír, hogy elmarad a következő óránk, mert a tanárunk beteg lett és nem tud senki bejönni helyette.
Hála az égnek! Így legalább kicsit tudtam még tanulni kémiára, mert reggel akartam átismételni az anyagot, de mivel elaludtam így már nem tudtam.
Leültünk Anne-nel  a tölgyfa alá az árnyékba és elkezdtük átismételni az anyagot. Egyszer csak mikor felnéztem ott állt előttem kedves, mosolygó arccal David! ^.^
- Szia Taylor! - köszönt, miközben leült mellém
- Szia!! Már annyira hiányoltalak! Azt hittem beteg lettél és nem jöttél.
- Dehogy! De én meg valami olyat hallottam, hogy te meg elkéstél egy öreg néni miatt!
Rápillantottam Anne-re kicsit haragos arccal, mire ő csak elfordult és elkezdett nevetni.
- Hááát... fogalmazhatunk így is, de nem igazán ez miatt késtem el...
- Mesélj... - hajolt közelebb hozzám, majd belenézett a szemembe a szép mogyoróbarna szemeivel
Neki is elmeséltem a történetet. Ő már kicsit jobban meg tudta magát fékezni az öreg nénis résznél... csak kicsit nevetett, inkább kuncogott.
Még vagy negyed órán át ott üldögéltünk a fa alatt, mikor hirtelen megszólalt a csengő és  Davidnek és a barátjának Joe-nak mennie kellett.
Megint kettesbe maradtunk Anne-nel. Látta rajtam, hogy nem fogja megúszni, hogy elmondta Davidnek az öreg nénis dolgot...
Felé fordultam és kicsit mérges hanggal megszólaltam.
- Miért mondtad el??
- Bocsi! - majd megint el kezdett nevetni
Felálltam és megfogtam a táskáját kivettem a szép rózsaszín telefonját.
- Kit is hívjunk fel? Ja! Joe jó lesz?
Már a gimi első éve óta tetszik neki Joe... én még csak a 2. évében ismertem meg Davidet, de már 2 éve járunk.
Gyorsan felpattant ő is és elkezdett üldözni. A sulink udvarában van egy kisebb tó is... elég jó suli, mondjuk nem hiába kérnek ilyen durván mindent.
Hát igen! Amilyen szerencsés voltam belelökött a tóba... de én se hagytam, hogy ő szárazan megússza!
Megfogtam a kezét és berántottam az 1 méter mély kis tó közepébe le a fahídról.
Úgy elkezdtünk röhögni mint még soha! Mikor kimásztunk a tóból bementünk a suliba és kivettük a tesi ruhánk a szekrényből majd átvettük a vizes ruhánk.
Mire a hajunk is kicsit megszáradt a napon elkezdődött a kémia óránk. Szerencsére ez volt az utolsó óránk.
Nem bírtam volna ki több időt a büdös és izzadt tesiruhámba.
Mikor végeztünk már nem találtam meg David-et mert neki még egy plusz órája van.
Anne elkísért a metrón, amit ő csak azzal magyarázott, hogy vigyázni akar rám nehogy egy öreg néni megint elfoglalja a helyem...erre én csak annyit reagáltam: Kössz!
Mikor megérkeztünk a végállomásunkra elköszöntünk egymástól és Anne elindult a pláza felé én pedig haza.
Csak azért nem jött ő is haza velem, mert a plázába kellett vennie egy új gatyát, mert ám neki sem volt túl szerencsés napja... szétszakadt a gatyája mikor berántottam őt is a tóba.
Mikor az utcánkba értem megláttam az út szélén egy édes kiskutyát. Odamentem hozzá és elkezdtem simogatni, mikor egyszer csak felbukkant egy kocsi és a kutyus kirohant az útra!
Én pedig hogy nehogy elüssék kirohantam a kocsi elé...

Következő rész: x. 18.
Remélem tetszik. Komment + pipa.