2. Fejezet

Te jó ég! Még csak az első részét tettem ki és annál is 4 pipát kaptam és 1 kommentet! :O

KÖSZÖNÖM!

Ha tetszik komment + pipa! ;)

Elütöttek...az utolsó emlékem az volt, hogy odébb löktem a járdára a kiskutyát.

Most pedig itt fekszem egy kórházi ágyba. 

Arra ébredtem, hogy valaki azt mondogatja: Tay! Taylor! Ébresztő...

Kinyitottam a szemem és megláttam Anne-t. Lassan felültem és a fáradt, vékony hangommal meg akartam tőle kérdezni, hogy került ide, de ő látta rajtam, hogy beszélni is nehéz számomra, és azonnal megszólalt. 

- Taylor! Ne beszélj inkább! Nem jártam még messze mikor hallottam egy nagy koppanást. Mikor hátranéztem megláttam, hogy egy kocsi elhajt gyorsan az utcátokból. Gyorsan odaszaladtam és akkor láttalak meg, hogy a földön fekszel eszméletlenül. Azonnal hívtam a mentőket. -mondta, miközben az arcán egy könnycsepp gördült le  

Örültem nagyon, hogy ilyen jó barátnőm van. Azonnal odahajoltam hozzá és átöleltem. 

Ebben a pillanatban belépett a szobába David és anya.

- Taylor! Drágám! Jól vagy? - szólalt meg félénk hangom anyukám

- Igen... m...már jobban. - dadogtam

- Roli nem tudott eljönni mert most kellett mennie egy megbeszélésre, de otthon már ő is velünk lesz!

Én csak bólintottam egyet. Kicsit rosszul esett, hogy Roli nem jött el, de tudom, hogy milyen fontos neki a munka, ő tartja el főképp a családot. 

- Szia! - szólalt meg anya után David is

- Szia! :) - mosolyogtam rá

Leült mellém és elkezdte simogatni az arcom majd azt mondta: 

- Nyugi, a dokik azt mondták , hogy ma már haza is jöhetsz velünk, mert csak kisebb agyrázkódásod van és a kezed pedig már begipszelték. 

Ebben a perben néztem csak rá a kezemre... eddig észre se vettem, hogy eltört. Mondjuk nem hiába... mindenem fájt. A kezemet már észre se vettem. 

Ekkor bejött az orvosom is, akit ha minden igaz Dr. Edwards-nak hívtak. Jó hírrel jött. 1-2 óra múlva hazamehetek. 

Azonnal elkezdtek anyáék összepakolni minden ruhám és a sulis táskám is. Nekem addig a nővérek segítettek felöltözni. 

Fél óra múlva már készen is voltunk és rá negyed órára el is mehettünk. 

A haza vezető úton el is a aludtam hátul az ülésen. 

Körülbelül fél óra múlva haza is értünk. Ott volt már Roli is. Ő és David segítettek bemenni a nappaliba és lefeküdni az ágyra. 

Nem szeretem ha mindenki körülöttem forog. De most nem tudtam ellenkezni. Anyának 100x elmondtam, hogy NEM kell egyfolytában körülöttem lennie, csinálja nyugodtan a dolgot, vagy pihenjen. 

De minden 5. másodpercbe csak azt hallottam: Taylor! Van valamire szükséged?

És általában a válaszom csak annyi volt: Pihenésre! 

Pihenni se tudtam a sok lépkedéstől, figyelő tekintettől. Anne már a kórházból haza indult David pedig mikor hazamentünk és lepihentem a kanapéra akkor ment haza. 

Anyának este hatkor el kellett mennie dolgozni és apa is lement a boltba egy kis időre. 

Mikor már kicsit besötétedett hallottam, hogy valami kaparássza az ajtót. 

Muszáj voltam felkelni és megnézni mi az. Nagyon megdöbbentem hisz mikor kinyitottam a fehér ajtónkat ott láttam előtte egy ázott, néhol sebes kiskutyát. Azonnal beugrott, hogy ő volt az akit odébb löktem a járdára, de ez miatt nem sérülhetett meg! 

Azonnal behívtam a házba és a régi cicánk kiságyába belefektettem. Majd miután kicsit lenyugodott leguggoltam hozzá és az épen maradt kezemmel elkezdtem simogatni miközben a sebeit kémleltem. 

Majd én is lefeküdtem a kanapéra és elaludtam. 

Érdekes és rémisztő álmom volt. A kutyus volt benne és egy ember aki kiszállt a kocsiból és egy bottal elkezdte ütni. Szörnyű álom volt! De nagyon valóságos. 

Arra keltem fel hogy Roli szólítgat: Taylor! Honnan került ide ez a kutya??

Következő rész: x. 19. / x. 20.
Remélem tetszett! Komment + pipa.  :)